Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Chengdu

2013.07.26

Szecsuán tartomány fővárosa. A szállodánk jó, ez is a harmadik emeleten van (valójában ugye másodikon), a városközpontban, 100 méterre egy metrótól. Az épületek itt a korábbiaknál szellősebbek, látványosan több a fa. A taxikon pandaszimbólumok, és szintén rengeteg épülő ház van itt is.


Érkezés utáni első videó

Chengdu SOKKAL zöldebb, mint Xian vagy akár Peking. Elvileg egy 14 milliós megapolisz, de csak két metróvonala van, és persze itt is érvényes, hogy a főutcáról lefordulva, pár méter után máris a nyomor veri orrba az embert, rozzant talicskán árult gyümölcs vagy egyéb főzött/sütött/gőzölt étel és lepukkant épületek formájában. A főtéren a világ legnagyobb Mao szobra, vele szemben pedig három hatalmas, 30 emeletes irodaház/bevásárlóközpont. A közvilágítás harmatos, az üzletek neonfényei uralják az utcákat. A klíma eddig itt a legmelegebb, nagyon párás az idő, néhány óránként zivatar van. A csatornázás katasztrófális, eső után büdösek az utcák, nem folyik el a víz, de mivel nagyon meleg van, nagyon gyorsan fel is szárad.


Chengdu főtere az érkezésünk estéjén (először nem tudtuk hogy hol vagyunk), majd egy későbbi felvétel nappal

A lámpák váltása Xianhoz hasonlóan megdöbbentően hosszú, 90 másodperc körüli,ami azért rossz, mert a zebránál feltorlódott emberek/motorosok/bicajosok egyszerűen megunják a várakozást és elindulnak csak úgy maguktól. Ebből következően az autók is sokszor átmennek a gyalogos zöldön (lassan), a két- és háromkerekűekre pedig természetesen semmilyen szabály nem vonatkozik.. Ugyan otthon is haragszanak a biciklisekre, hogy átmennek a piroson, de itt a robogó megy át keresztben a kétszer ötsávos úton. Rendszám, bukósisak, világítás, indexelés nélkül.

Egész nap esett az eső, változó intenzitással, a felhőszakadást könnyű zivatar váltotta állandóan. A cipőnk a hatalmas tócsákban pár perc alatt beázott volna,úgyhogy szandálban és papucsban voltunk - a kínaiakhoz hasonlóan. Elvileg gumicsizma lett volna a célszerű, de 30 fokban nem meglepően senki nem volt abban. Az otthoniak aggódtak is, mivel az otthoni hiradók átszakadt szecsuáni gátakról, falukat mentő katonákról, áradásokról, földcsuszamlásokról számoltak be, de számunkra ez "csak" eső volt.

Megnéztük Du Fu szalmakunyhóját. Ő egy Tang-kor költő volt (712 - 770), és négy évet töltött itt. Több száz éve szentélyt emeltek itt, amely két évtizede országosan védett emlékhely, rengeteg kalligráfiát őriznek itt. Szóval kb. mintha egy külföldi elmenne egy Petőfi-múzeumba - mivel a verseit elolvasni nem tudom, számomra csak egy szép park volt...

 

Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide!

Megnéztünk egy taoista templomot (Zöld Kecske Temploma), mely tele volt Buddhákkal. Szokás szerint gyönyörűen karbantartott az egész, tisztaság, rengeteg szobor és faragás, formákba kényszerített bokrok.

Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide!

Utána jött egy régi hadügyminiszter szentélye, ahol egy 2000 évvel ezelőtti hadúr szobrai, illetve emberei voltak. Fura volt, hogy ezek előtt a szobrok előtt is ugyanúgy imádkozópárnák voltak, mint a buddhák előtt - a kínaiak mindenkinek meghajolnak, úgy vélik abból baj nem lehet.

Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide!

Megnéztük a kínai furfang megtestesítője, Zhuge Liang szentélyét. Ő egy kétezer éve, a Három Királyság idejében élt vezető volt, akit máig nagy tisztelet övez.

Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide!

Az eső mostanra kezd elállni, már csak csöpörög. A szuperbuddha sajnos nem jött össze, mivel egész nap ömlött az eső, és nem mertünk bevállalni így egy vidéki buszos túrát. Ez lett volna az: http://zh.wikipedia.org/wiki/File:Leshan_Buddha_Statue_View.JPG

Esőben, papucsban csúszkáltunk volna a lépcsőkön, tócsákban, földúton. (Egy cipő fél perc alatt elázik még az aszfaltos járdán, akkora víz van.) Mindegy, ez van. Az eső miatt könyvesboltokat néztünk (a bejáratnál külön néni adott mindenkinek zacskót az esernyőre) és találtunk egy egy szuper kajálóhelyet, ahol minden asztalnál saját szakács van, és az orrunk előtt pár centire készítik el a vaslapon sült ételeket. Két külön menüsort kértünk, ezekben volt kukoricaleves (a többi elég béna volt - ez is), okhagymás kenyér, sült húsok, rákok, halak, kacsamell, kétféle saláta, tojástekercs és korlátlan italfogyasztás mindössze átszámítva 4e forintért (110 juan volt). Ez a fajta felszolgálás otthon háromszor ennyi lenne, ha lenne, legalább. Mivel délután volt, és rajtunk kivül csak egy asztalnál ültek, így a pincérek odajöttek dumálni - kiderült, hogy az elég profi szakácsunk mindössze 21 éves, szóval neki se volt sok gyerekkora. (Hátul eközben egy gyerek sikálta szép fényesre a fémlapot, amin sütik az ételt, nyilván ő még kezdő volt, később feljebb léphet.)

Voltunk a pandarezervátumban, a parkokhoz hasonlóan ez is hatalmas volt, mindenféle méretű és nemű állatkával, amelyeknek rég ki kellett volna pusztulniuk. A meleg elől légkondicionált helyiségbe húzódhatnak vissza, csak bambuszt esznek amit egyébként nem tudnak megemészteni, mert húsevő belük van, és egyébként is életképtelenek, csak feküdnek és zabálnak. Alig egy méteres árkot képtelenek átugrani.

Az egész valójában egy csodaszép bambuszerdő, kiépített utakkal, a pandák életének minden részletét bemutató múzeummal, szaporítóközponttal. Elképesztően párás volt a levegő. Pénzt is vaskosan termel: potom 2000 jüan ellenében 2 percig simogatni lehet egy kölyköt (talpig beöltözve műtősruhába), ilyenkor csinálnak is rólad néhány képet. Amikor ott voltunk, egy nő alig győzte kitölteni az előre megírt okleveleket, melyeket utána adnak a vásárlóknak. Egy nagyon leharcoltnak kinéző amerikai nő mindhárom (valószínűleg adoptált) angolul kiválóan beszélő ferdeszemű gyerekét befizette, pedig 6e jüan az számára is jelentős összeg, kb. ezer dollár. Ott olvadozott egy LCD képernyőt nézve, amin látható volt, hogy a gyerekei közé raknak egy játékmackót.

Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide!

Az út mentén mindenféle bölcsességek, melyek a természet védelmére buzdítanak, felajánlások neves személyiségektől (pl. Jackie Chan), illetve a pandák nevei. A tulajdonságokon egy tucat után sokat nevettünk, pl. hogy "nem válogatós" - ugye egy olyan állatról beszélünk, amelyik csak bambuszt eszik, vagy hogy "szeret enni" - igen, a teljes napjuk rámegy, mert alig van tápanyag az ételükben, és azt is rosszul hasznosítja a szervezetük, mert nem erre tervezték. Érezhető volt, hogy mindegyikhez mást akarnak írni, de mivel vagy 60 panda van a parkban, ez nem nagyon ment.


Chengdu egyik legnagyobb parkja, minden ilyenkor szokásos kínai kellékkel

Elmentünk a népi parkba, itt tömörítve megvolt minden amit eddig a kínai parkokban láttunk korábban. Táncoló öregek, éneklő öregek, vízzel, méteres ecsettel az aszfaltra kalligráfiákat író öregek, teázó öregek, mahjongozó öregek, tollaslabdázó öregek. (Utóbbinál volt teljesen ősz, ránézésre 70 éves is, aki kiválóan, nagyon fürgén adogatott.) Különlegesség volt a gyereküket áruló öregek: mivel Kínában a 25 éves hajadon már vénlánynak számít, ezért ilyenkor a szülők már aggódni kezdenek, és megpróbálnak ők férjet találni lányuknak. (Persze voltak fiúkat reklámozók is.) Ilyenkor leirják gyerekük tulajdonságait (kor, magasság, munkahely, kereset, érdeklődési kör) egy papírra, majd pálcákra tűzik a parkban. A többiek végignézik, ők is megmutogatják a saját gyerekükét, és mepróbálnak összehozni egy randit kettejük között.

Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide!

A külföldi itt még ritka látvány, nagyon megnéznek minket, odajönnek, kérdezgetnek,közös fotót akarnak csinálni velünk. Amikor első nap este fáradtan az első utcai helyre beültünk enni mind a négy pincér odajött,nézett minket evés közben. Elég idegesítő volt.

Még picit sétáltunk az esős tereken, de amit még megnézhettünk volna, a szecsuáni tudományos múzeum, az nem volt nyitva. Holnap átvonatozunk Csunkingba (két óra mindössze, de több száz km-re van), ott remélhetőleg már nem esik az eső.

Tovább Csunkingba