Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Ami a fentiekből kimaradt

2013.07.26

Egész Kínában kiváló a közlekedés, csak jókat tudok róla írni. A belső repülőjáratok olcsók (összesen hárommal mentünk), és néhány nappal előtte is bőven van rá jegy. A Sichuan Airlines személyenkénti 100 kilója pedig szinte hihetetlen. A reptereken minden ki van írva angolul, egyszerű a tájékozódás, a tájékoztatás megfelelő (amikor késett a chengdui repülőnk külön ember sétált a váróteremben megafonnal.) A vonatok elképesztően jól szervezettek, csak a repülőkhöz tudom őket hasonlítani, biztonság tekintetében is. (Sőt, míg repülőnél csak egy ellenőrzés van, addig vonatnál 4-5.) Fekvőhelyes vonatjegyet sajnos nem sikerült kapnunk, se öt, se kilenc nappal korábban, így arról sajnos nem tudok írni, de a xiani 300 km/h-es, illetve a kantoni 200 km/h-s is Magyarországon sci-finek számít, ott pedig óránként induló valóság.

Klikk ide! Klikk ide!

A metrók is fiatalok, a legöregebb is max. két évtizedes lehet, ennek megfelelő a színvonaluk is. Mindenhol elektronikus jegyek vannak és bombakereső pult. Kettő-öt percenként járnak este tízkor is, és a legtöbb városban külön fal védi az alagutat, de nem az öngyilkosok ellen, hanem szimplán a tömeg miatt, hogy ne sodorják bele egymást az emberek. Az állomások közötti távolság metróval nagyon hosszú (lemértem, két és fél perc az átlagos menetidő), és maguk az állomások is elképesztő kapcsolatokkal vannak kiépítve. Ez szerintem hiba, ennek köszönhető ugyanis a zsúfoltság: míg nálunk a nyugatinál két oldalról özönölhet be a tömeg, addig Kínában a nagyobb állomásoknál tucatnyi forrás van, így - főleg az átszállásos helyeknél - gigantikus tömegek tudnak kialakulni.


Átszállás a metróban. Két érdekesség van ebben, az első hogy milyen iszonyatos távolságot kell megtenni két vonal között, a másik pedig - amiért felvettem - hogy a cégek teljes állomásokat vesznek meg reklámozásra, nem kis képek vannak a falakon, hanem az egész fal maga reklám
Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide!
Az egyik chengdui vonal

Minden állomáson zászlócskás emberek tartatják be a leendő ajtók előtti sorokat (ugye a falon vannak ajtók), és ők sürgetik az embereket. Csak egy-két helyen tapasztaltam a legjobb megoldást, miszerint mindkét oldali ajtókat használják; előbb kinyílik az egyik, itt kiözönlenek a leszállók, majd 5-10 másodperc múlva a másik, hogy beszállhassanak az emberek a másik oldalról. Nyilván ez nem mindenhol megoldható, de nagyon profi volt ott, ahol alkalmazták. A metróvezető minden állomáson kiszáll, és megnézi hogy a fal és a metróajtó közötti rés üres-e - ezt egyszer figyeltük meg, amikor az első kocsi elejébe szálltunk. (A vezetőülés ablaka nem elsötétített, belátni az utastérből.) Az állomásokat angolul is bemondják. Az állomásokra fura dolgokat nem lehet bevinni, pl. léggömböt, és be is tartatják! (Az orrunk előtt vették el egy kislány formára alakított lufiját.

Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide!
Az első két képen pekingi és xiani sorbanállás az ajtóknál (a metróajtók pontosan ezekhez illeszkednek), a harmadik képen nyilvános, ingyenes internetterminálok Hong Kongban.

Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide!
A kis zöld érmécske a Kantonban használatos elektronikus jegy. A többi városban papírkártyát kellett bedugni.

A buszokról már nem ilyen jó a véleményem: ugyan a csungkingi bejegyzésben leírtam az NFC/pénz kombinációt, ami érdekes megoldás, de az utastájékoztatás katasztrófális, az útvonal csak kínaiul tudóknak értelmezhető. Számomra krix-kraxok tömege volt, még azt se tudtam kideríteni épp hol vagyok. Az ára Kínában erősen támogatott, így 1-2 jüan, de Hong Kongban már nagyon drága volt, pl. a reptérre vezető busz 33 dollár (=ezer forint), az Óceán parkba pedig 20 volt fejenként. A pekingi túlfoglalkoztatottság érdekes: a sofőr mellett két hely van kialakítva az ajtóknál, ahol ellenőrök ülnek és fegyelmezik a népet. Az ablakon kitartott kezükkel jelzik a vezetőnek, hogy elindulhat, mindezt úgy, hogy a megállókban is külön ember(ek) kényszerítik sorbanállásra a népet.

Klikk ide! Klikk ide!

A turistavonalakon (pl. Nagy Falra vezető vagy az Agyagkatonákhoz) külön agresszív nőszemélyek vannak, akik simán csak elveszik a pénzt. Lefotóztam, hogy néhol értelmetlen a berendezés, mivel az első ajtós kötelező felszállás ellenére egyszerűen alig hagytak helyet az embereknek, hihetetlen mód leszűkítették a helyet (oké, érzékenyebb vagyok, tekintve hogy sokszor 20 kilós böröndökkel közlekedtünk).

Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide!
Az első képen egy használhatatlan, a második képen egy kiváló példa a busz belső elrendezésére. A harmadikon makaói jobbkormányos busz.

Fagyosra állított légkondik mindenhol. Mivel nyár közepén mentem, hőség volt. Első benyomásom szerint eszméletlen hidegre hűtik a metrókat, és ez később sem változott: ahol van légkondicionálás, az a lehető legalacsonyabbra van állítva, legyen az pláza vagy busz. Ez nem túl egészséges, de nem lehet mit tenni, az utazás végére meg is fáztam emiatt. (Izzadtan fagyos területekre belépni... volt ahol szó szerint nem is kaptam hirtelen levegőt.)

Pekingben a szmog nagyon erős; nem büdös, inkább egy fehér ködnek látszik. Olyan, mintha egy nagyon párás esőerdőben lennél. Az emberek nem hordanak maszkot, mindenki változatlanul végzi a dolgát. A tömeg hatalmas, elképesztően sokan vannak mindenhol, mintha Budapest belvárosában sétálnánk valamilyen esemény alkalmával. Rengeteg az elektromos bicaj.

Hatalmas a rejtett munkanélküliség: mindenhol felesleges emberek nem csinálnak semmit, pl. a metróbelépésnél az elektronikus kapu mellett ketten állnak. Ez az összes többi elektronikus beléptetőhelyre is igaz: legfurább az volt, amikor megvettük a jegyet, emberke áll onnan egy méterre egy sorompós kapunál, elveszi, leolvastatja a géppel (mintha ezt nem tudná bárki megcsinálni), majd egy lyukasztóval is átlyukasztja(!), és ezután mehetünk be. Nem hittem a szememnek.

Klikk ide!

A gyalogosoknak az autók egyáltalán nem adják meg az elsőbbséget: határozottan el kell indulni, és nagyon-nagyon figyelni, hogy lassít-e. Ha picit lassít, attól még nem áll meg! Ha tud, átmegy előttünk akkor is. A dugók nagyok, és a taxisok sokszor nem ismerik a célállomást, vagy pedig azt mondják hogy nagy a dugó, oda nem visznek el.

Az emberek imádják ha terelgetik őket, mindenhol karámok között kell menni (metróban, turistalátványosságok előtt stb.). Ezeket roppant gyorsan módosítgatják. A külföldiekkel nem foglalkoznak, a fejet eltakaró kendővel járó kisebbségit azonnal motozzák. Peking hatalmas, bárhova eljutni is órákba telik. Rengeteg az angol felirat, metróban pl. gond nélkül lehet tájékozodni, minden ki van irva latin betükkel is mi merre. Az étlapokon szintén.

Rengeteg a tiltás, mégis, sok dolog nincs szabályozva. Azt, hogy közterületfoglalási engedély szerintem nem is tudnák értelmezni: bárki bárhol leállítja a kis talicskáját, és elkezd mondjuk banánt árulni. Számla nincs, az utcán sehol. A szórakoztatóelektronikai és ruhaárak magasabbak, mint a mieink, kb. 10-20 százalékkal. Voltunk egy sétálóutcában, ahol mindenféle olyan nyugati márka van mint otthon, és egy bevásárlokozpontban a város másik felén, mindkettőben ezt tapasztaltam azoknál a termékeknél, amik otthon is vannak (pl. mobiltelefonok, plázákban kapható ruhamárkák). Ez számomra is hihetetlenül hangzik, tekintve pl. a magyar 27 százalékos ÁFÁ-t, de akkor is így van. Egyedül Hong-Kong volt az a hely, ahol a miénkhez hasonlóak az árak, de itt se vennék semmit, mert bárhol veszem is, nem lehetnek benne biztos, hogy nem hamis az adott termék.

A hong kongi tiltásrengeteg elképesztő. Egyszerűen minden tilos, és be is van árazva. Köpködés ennyi dollár, galambetetés ennyire büntethető, átmászás a korláton meg annyira.

Klikk ide!

Szinte végig nagyon meleg volt, 30 fok felett, rengeteg vizet ittunk, komoly összegeket költöttünk az utcai árusoknál folyadékokra. Egy fél literes ásványviz 2-4 juan (37-tel kell szorozni a forint értékhez) helytől függően (útobbi pl. a Tiltott városban). Szénsavas ásványviz nincs, sehol Kínában, a 4 literes palack víz 8 juan volt.

Dolgok, amik nincsenek Kínában:

Földszint. Minden épület számozása az első emelettel kezdődik. Ez főleg akkor zavaró, ha a szállodában a harmadikon lakunk, mert én rendszeresen három emeletet mentem fel Xianban. Aztán egyet vissza.

WCkefe. Semelyik városban nem volt, Hong Kongot kivéve. Olcsó a munkaerő, biztos külön embert tartanak erre is. Viszont az egyéb, nyilvános WC-ket tisztaság ügyében szinte csak dicsérni tudom, főleg ha volt kagyló is (a mozgássérült ajtónál általában ez volt). Minden turistamágnes hely kiválóan kitáblázott és ellátott volt ebből a szempontból.

Kenyér. Nagy nehezen találtunk az otthonról hozott sonkámhoz, de tényleg nem volt egyszerű. Volt pl. egy kenyér kinézetű dolguk, a zacskóján ráírva hogy TOAST, szeletelt hasáb alakú pékcucc, de abban is volt valami töltelék. (Ez a déli részeken változott, Guilinra, Kantonra, Hong Kongra nem igaz.)

Galambok. Pekingben láttam egyetlen egyet. Szerintem megették őket.

Játszóterek. Xianban láttunk egyetlen egy csúszdát, ami homokban végződött. De egyébként a városok maguk a játszóterek, illetve a gyerekeknek nincs idejük játszani. A kajáldákban tizenévesek szolgálják fel az ételt, a gyerekek a boltokban nőnek fel. (Mint már korábban említettem, a boltokban alszanak az alkalmazottak.)

Klikk ide!

Türelem. Nyomakodnak, tülekednek, nincs idejük. Legjobb példa erre a metró, ahol nem várják meg mig kiszállnak az emberek, hanem egyből mennek befelé.

Előre gondolkodás. Az épületek össze-vissza épülnek, a járdák egyszer csak elfogynak, a sört úgy hozzák ki palackkal, hogy nem nyitják ki a kupakot, külön vissza kell hívni a pincért, meg kell kérni rá.

Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide!
Az első képen egy nagyon széles járda, de épült hozzá egy aluljáró, és - mint látható - olyan széles lett a lejárata, hogy a járdán már alig lehet elmenni, mindössze kb. egy méteres szakasz maradt. A második képen a halálunk, nem ritkán akadtunk hasonlóba, ami az értelmetlenség netovábbja: vagy csinálja meg végig mozgólépcsővel, vagy végig lépcsővel, de ez... nagyon ki tudja akasztani az embert ha egy 20 kilós börönddel megy. A harmadik képen a chengdui szobánk ajtaja belülről - mint látható, nincs hova betolni a reteszt, az lemaradt.

Az ismerethiány elismerése. Ha valaki nem tudja hol van valami,nem azt mondja hogy nem tudja, hanem mutat valamerre, és mondd valamit. Ez már többször előfordult, azaz több embert meg kell kérdezni a hitelességhez.

Közvilágítás. A lámpák - ha vannak is - csak dísznek vannak, fényt nem igazán adnak. Leginkább a neonreklámok és a nevesebb épületek saját kivilágítása oldja meg a problémát.

Élhető városok. A tömeg hatalmas, a szmog mind Pekingben, mind Xianban erős. Kizárt dolognak tartom, hogy egy 6-8 sávos út mellé épült 25 emeletes toronyházban jó lehet lakni. És az utak mellett végig ilyenek vannak, szóval sokszázezer ember lakik ramaty körülmények között. Minden zsúfolt, hangos, büdös, ami turistaként izgalmas, mert történnek események, nagy a nyüzsi, de itt élni... Talán még Kőbányán egy panelban is jobb, mert ott legalább hatalmas szabad területek veszik az embert körül. És ezt nem oldja meg az sem, ha ez ember nagyon-nagyon gazdag, hiszen ugyanezt a levegőt lélegzi be, tehát nem tudja ezeket a problémákat kikerülni akkor sem. A déli résznél azért más a helyzet, Kantonban a gazdagok, vagy Hong Kongban a szupergazdagok már európai életminőséget élvezhetnek.

Közterületfoglalási engedély. Bárki, bárhol megállhat a talicskájával,és elkezdhet bármit árulni. ANTSZ nem ellenőrzi a gyümölcsét, az APEH nem ellenőrzi hogy ad-e számlát, a közterület felügyelő nem kéri az engedélyt. (Nem is hinném hogy van ilyen.) Számlát egyébként se nagyon adnak.

Általánosságban rengeteg dolog zavart, amihez nem kell pénz, csak egy kis odafigyelés, gondoskodás. Az étteremben a moslékosbödön a terem szélén van, és odahordják a megmaradt kaját. (Minőségi étteremről van szó.) A biciklik elképesztően leharcoltak, ennyi rozsdás csotrogányt még életemben nem láttam mint itt egy hét alatt.

 

Ami van Kínában:

Pálcás Wienetta. 4-5 jüan helytől függően,azaz 150 - 185 Ft. Rajta Algida felirat, ugyanolyan izű mint otthon,benne vékony csokiréteggel.

Klikk ide!

Mindenkinél gigantikus méretű okostelefon. Ezt nyomogatják folyton, a metrón a többség filmet néz, játszik, netezik. A Samsung a legnépszerűbb márka, és azokból is a hatalmas, drága modellek, minimum S3, de inkább az öt collos Note, vagy a még nagyobb Samsung Mega, 6,3 collal. (Ezt asszem Európában nem is lehet kapni.) Nem teljesen értem miből van ezekre pénzük, amikor pl. az S4 nálunk 195e Ft, náluk 220ezerre jön ki átszámolás után. Arról nem is beszélve hogy elvileg kevesebbet keresnek nálunk.

Karámok. A tömeg mindenhol hatalmas, és a kínaiaknak semmi bajuk azzal,hogy folyton terelgetik őket. Rengeteg a mobil kerítés,amit ki lehet húzni tetszőlegesen.

Kapun belüli munkanélküliség. Teljesen feleslegesen foglalkoztatnak több százezer, vagy inkább több millió embert. Őr áll az elektromos kapuknál, ahol annyit csinál hogy lehúzza a jegyet, de úgy általában véve is mindenhol van valaki. A rekord egy xiani útkereszteződés volt, ahol 10-en (tizen) voltak. Három áll középen, a négy sarokban egy-egy, és három pihen. A pekingi buszokon három ember van (sofőr + KÉT irányító az ajtókban), amellett, hogy a megállokban is egy-két ember lenget zászlócskákat. A xiani pagodatorony hét emeletén, melyek kb. 25 négyetméteresek (egy keskeny torony) van ahol 4-en ültek, de mindegyiken állt legalább egy ember. Egy metróállomás müködtetéséhez úgy 20-25 embert foglalkoztatnak. Bejáratnál őr, bombakereső őr, őr, aki figyeli hogy a csomaggal odamész a bombakeresőhöz, őr a bombakereső után, hogyha viz van a csomagodban megnézi valami fura szerkezetben a palackot, jegyeladóban emberke, emberke a beléptető kapunál, emberke a nagyobb aluljárókban, emberke a nagyobb lépcsőknél, emberke a mozgássérült szerkezetnél,ami leviszi a lépcsőn a tolókocsit (egyet nem láttunk működés közben), őrök a peronon, akik az ajtóknál sorokba rendezik az embereket. A vonatpályaudvaron öt kapun kellett átlépni, ahelyett hogy egyetlen, tisztességes ellenőrzés lett volna. Tehát folyamatosan, minden sarkon, minden nagyobb csomopontban állami alkalmazottak tömege.

Hatalmas parkok (általában fizetősek). Itt a Városligetnél többször nagyobb parkokra kell gondolni, belső dombokkal, nagy tornyokkal, tavakkal, azon rengeteg csónakázóval, hídakkal stb. Ezekben hatalmas a társasági élet. Játszótér fura módon sehol nincs.

Tevékeny öregek.(Nem nyugdíjasokat írok, mert az kevés van.) A parkokban énekelnek, táncolnak, játszanak (kártya, mahjong, kínai katonai sakk), sportolnak (tollas, tai chi), kalligráfiákat rajzolnak, vagy csak simán üldögélnek. A fiatalok meg gondolom közben dolgoznak.

Köpködő emberek. Pekingben lefotoztam egy köpetfeltakarító emberkét, aki a kőre száradt dolgokat vakargatta.

Klikk ide!

Hatalmaskodó alkalmazottak. Bárhol, bárki egy kicsike hatalmat kap, máris ordít, irányít, szervezkedik, állatként bánik a tömeggel. Ilyen a buszon lévő irányító, aki rikácsoló hangon, "MENNYÉ MÁR ODÉBB" kiabálással küldott el egy beugróban álló embert amikor felszálltunk két nagy börönddel a buszra, a kereszteződésben a zászlócskával vezénylő, közben majdnem agyvérzést kapva ordító forgalomirányító, egy múzeum előtt megafonnal 10 centiről egy kinaival beszélő karámőr (ezt a szokást máshol is láttuk, van ilyen kis hangerősítőjük, és közvetlen közelről ordítják le a delikvenst).

Hatalmas árubőség. (Kenyér és tejtermékek kivételével, kakaót is csak nehezen találtam.) Az áruk zöme fura módon drágább, mint nálunk - persze csak azokat tudom összehasonlítani, amik otthon is kaphatók (ruhamárkák, telefonok, de még az ennivaló is.) Egy frissen előttünk megpucolt, felszeletelt, műanyag dobozba rakott félbevágott ananász 9 juan. (Ez 350 ft.)

Olcsó tömegközlekedés.A pekingi metrójegy 2 juan (74 ft), a xiani 3. A pekingi buszjegy 0,4 jüan. Ezek távolság és időfüggetlenek, akár három metróátszállás is lehet benne. A legdrágább Hong Kongban volt, de ott sincs a közelében se a magyar 350 forintos szintnek.

Kaotikus forgalom. Mindenki megy mindenfelé, autók a járdán és nagyon gyanús műszaki állapotú talicskák a hatsávos úton. Borzasztó sok az elektromos kerékpár, a háromkerekű áruszállító. Többségük iszonyatosan rozsdás, elhanyagolt, lepusztult.

Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide!
Sorozat az elképesztő járművekről. Kiemelném az A4L (hosszított) Audit - egyébként is majdnem minden Audi L verziós, mivel sok gazdag kínai nem tud vezetni. Egyedi még szerintem a rendőrbicikli (segwayes rendőr is volt!), illetve az esernyőtartók a kétkerekűeken.

Elképesztő pazarlás az energiával. A nagyobb boltokból előttük elsétálva ömlik ki a hideg, hütött levegő, míg nálunk már a hütőpultok mindegyikére is elhúzható ajtót raknak.

Hatalmas szegénység. Pár perce hallgattam meg a Kossuth rádióban az aktuális derpegést arról, hogy Európa hanyatlik, bezzeg Kína jön fel. Ez így egy hónap utazás után nem volt túl hiteles, konkrétan nettó hülyeség. Voltam Tisza túrán az ukrán határ mellett, láttam folyóban ruhát mosó cigányokat, de még nekik is több lehetőségük van az életben, mint kínaiak tizmillióinak. Leginkább a gyerekmunka elképesztő elterjedtsége döbbentett meg és szomorított el, a szolgáltató szektorban mindenhol ott vannak, szóval nem nehéz elhinnem, hogy a turistacentrummoktól távoli gyárakban ugyanígy foglalkoztatják őket. Rengetegen árulnak az utcákon, végeznek pincérmunkákat éttermekben, és itt nem 16-18 éves fiatalokról, hanem 12 év körüli gyerekekről van szó. Leginkább Xianban zavart a dolog, a szállásunktól pár méterre mindig megszólított minket egy talicskáról joghurtot áruló nagyon mosolygós kisgyerek, este 23-kor...

Ezen kívül is sokszor érezni, hogy fejlődő ország, mindez párosítva drága autókkal (Audik, Mercedeszek), azaz nagyon nagyok a társadalmi különbségek. Ennek ellenére hajléktalanok nem nagyon vannak, illetve bizonyára sok ember van lakás nélkül, de az náluk nem a lecsúszottság jele hanem természetes állapot.